2013. szeptember 28., szombat

Mecsek éjszakai

Helyszín: Mecsek
Táv: 37,4 km
Szint: 1290 m
Időpont: 2013.09.28.
Rajthely: Pécs

Szeptember utolsó napjaiban eddigi leghosszabb éjszakai teljesítménytúrámra készültem. Korábban már indultam az Esti Mecseken, de az azért mégiscsak 20 km-el rövidebb táv. A túra útvonala egyébként nagyjából megegyezik a Szuadó 40 útvonalával, annyi különbséggel, hogy itt nem megyünk ki Sikondára, illetve a menetirány is fordított (1. kép).
18.00-kor rajtoltam Éger-völgyből. Ezúttal Béla tartott velem, aki napközben már letudta az "Elő a kerékpárral 97K" biciklis túrát is. A kettő együtt azért nem kis teljesítmény! Magától az útvonaltól nem tartottam, hiszen a Mecsek ezen részét már számtalanszor bejártam, tisztában voltam vele, hogy mire számítsak, azonban sötétben mindig más túrázni. Az elején próbáltunk is kicsit tempósabban haladni, hogy minél többet menjünk világosban. Az első ellenőrző pontot hamar begyűjtöttük még Éger-völgyben, majd piroson haladva gyorsan következett a Rózsa-forrás is. Nem időztünk túl sokat, folytattuk utunkat továbbra is a piroson Remeterét felé. Sajnos az időjárás nem volt túl ideális. Borongós, esős időnk volt, így hamar ránk esteledett. Remeterétről már teljes sötétségben kapaszkodtunk fel a zöld kereszten a Sós-hegyi kilátóhoz (3. ep)
A kilátótól Lapisra ereszkedtünk vissza, ahonnan a Mecseki Zöldtúra útvonalán indultunk tovább. A túra talán legkeményebb szakasza várt ránk. A megelőző napok kitartó esőzésének következtében az út kellő mértékben fel volt ázva, így elég csúszós, sáros szakaszokkal találkoztunk. A Zsidó-völgyben egyébként nappal sem egy leányálom végigvergődni, nem hogy éjszaka a sötétben. Rendkívül csúszós, sziklás út vezet le a völgyben keresztbe dőlt fákkal tarkítva. Azonban nem csak akadályból, hanem gombából is rengeteggel találkozhat aki erre téved. Talán mégy egy gombakiállításon sincs ennyi fajta mint amennyivel itt találkoztam. Kicsit belassulva de abszolváltuk az akadályt. A Kőlyukhoz leérve már 12 km-en és az 5. ponton is túl voltunk.
Ismét a piros jelzésen haladtunk egy kicsit a 66-os út irányában, de még mielőtt megközelítettük volna a főutat letértünk balra a zöld kör jelzésen. A Kecske-hát nagyon kemény és durván meredek emelkedőjét leküzdve érkeztünk meg Vágotpusztára. A mindössze egy utcányi település kísértetiesnek tűnt a sötétben.
Újra visszatértünk a zöld jelzésre amin egészen a Lóri kulcsosházig mentünk le, ahol kicsit feltöltődtünk a pontban zsíros kenyérrel és üdítővel. A pihenőt követően Őrfű felé vettük az irányt a sárga négyszögön. Sáros csúszós szakaszok át érkeztünk meg a Lóri-völgybe. A völgyben folyamatosan a patak medret kerülgettük hol jobbról, hol balról, számtalanszor átkelve azon. Víz éppen nem volt benne, csak nagy mennyiségű hordalékkő. Nagyon kellett figyelni, hogy hova lép az ember. 
A völgy végében a Nagy-kő-oldalnál 7. ellenőrző pontot is elértük, majd a sárga jelzésen Orfűre érkeztünk. A távolban a Balázs hegy fényei érdekesen táncoltak a kissé ködös, párás levegőben. Az Orfűi-tó mellett hosszan haladtunk a bicikli úton, majd a Sárkány-szakadékon át a műútig kapaszkodtunk fel. A térkép szerint a kék kereszten kell tovább haladni, de sajnos az út elején eléggé ritka a jelzés, szerencsére már többször is jártam a Szuadó völgyben így tudtam merre kell menni, aztán idővel a jelzések is jöttek. A völgy háromnegyedénél, a Laci-forrásnál volt a pontunk, hűsítő vizével ezúttal is oltottunk szomjunkat. Frissítés után a Szuadó-nyergen át (hol egyébként a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pont is van) folytattuk utunkat.
Dél-Dunántúli Kéktúra jelzésén Jakab-hegyre kapaszkodtunk fel. Igaz hogy hosszan, végig felfelé haladtunk, de szerintem talán innen a egyik legkevésbé megerőltető út Jakab-hegyre. A hegytetőre érve sajnos a sötétben sokat nem láttunk a Pálos kolostorból és a kilátóból, ezért mentünk is tovább a kék háromszög leágazásik. Itt ismét egy igen kemény szakasz következett. A Sasfészek meredek, sziklás és az eső miatt igen csak csúszós lejtőjén, esti sötétségben kellett leereszkedni a Babás szerkövekig. Ez már-már életveszélyes mutatvány kategóriába sorolható. Szerencsére minden gond nélkül lejutottunk.
A Babás szerkövektől igen hosszú lejtmenet következett. 5,6 km-en át mentünk lefelé Éger-tetőt érintve a Mohosi-kis-kútig, utolsó pontunkig. A túra közben több helyen is volt, hogy szemerkélt az eső, de nehogy már megússzuk eső nélkül, az utolsó pár száz méteren masszívan el kezdett esni. Ez már nem szegte a kedvünket hiszen a cél belátható közelségben volt.  2.41-kor meg is érkeztünk Teca mama vendéglőjéhez, ahol a szervezők meleg virslivel és több tálca sütivel vártak ránk. Falatozás előtt gyorsan átvettük a teljesítésér járó kitűzőt és emléklapot (2. kép), Bélának természetesen jár a Simics Tamás emléktúra kitűző is az Elő a kerékpárral 97K és az Mecsek éjszakai egyidejű teljesítésért. 

2013. szeptember 21., szombat

Papi pipa 30

Helyszín: Zselic
Táv: 30,7 km
Szint: 570 m
Időpont: 2013.09.21.
Rajthely: Terecseny


Ezen a hétvégén ismételten egy Mecseken kívüli túrára esett a választás. Mindig jó egy kicsit kimozdulni és új tájakat felfedezni. Ezúttal egy vadonatúj terület felé vettük az irányt. Célpont a Zselic.
Régóta tervezett túra volt már a Papi pipa, de eddig valahogy sosem jött ki úgy a lépés. Idén azonban már semmi sem tarthatott vissza, még az igen körülményes megközelíthetőség sem. Pécsről indultunk Terecsenyre, Szigetvár átszállással. Röpke 2 óra 20 perc alatt ott is voltunk. Gyorsan felkerestük a Zrínyi kulcsosházat, ahonnan  9 órakor, még éppen beleférve a rajtidőbe, utolsóként rajtoltunk Andival.
A túra elején még az itinerrel ismerkedtünk (nem a megszokott módon a szöveges leírásba írták bele a részadatokat), kicsit el is beszélgettük az időt, kicsit váratlanul közel (500 m-re) is volt az első pont, de lényeg a lényeg, figyelmetlenek voltunk és túlhaladtunk egy jó 1-1,5 km-el. Természetesen végig felfelé haladtunk. A térképet alaposabban átbogarászva feltűnt, hogy valami nem stimmel. Nem volt mit tenni, irány vissza. Gyors csekkolás az Aligvár-forrásnál és ismét vissza a dombra. 
A 2. pont gyönyörű fekvése egyből feledtette velünk a kezdeti kis malőrt. A Sasrétre megérkezve elhaladtuk a szépen felújított vadászkastély előtt (1. kép), majd egy hosszú platánsoron érkeztünk meg egy kis tóhoz. A fahídon átkelve a szigeten találtuk a 2. ellenőrző pontot.
A következő 8 km-en ízelítőt kaptunk a klasszikus Zselicből. Ugyan nagy hegyek nem szabdalják a tájat de a vidék dombság jellege jól kirajzolódott. Kisebb-nagyobb lejtőkön haladtunk fel és le az erdőben. Utunkat meglepően sok helyen diófák szegélyezték, meg is álltam mintavételezésre. :)
Így érkeztünk meg a mindössze egy utcából álló Szabásra. Kicsit a mecseki Vágotpusztára hasonlít, csak sokkal kietlenebb és elhagyatottabb. Gyors pecsételés is tovább a sárga, majd sárga négyszög jelzésen. Kicsit hosszabb emelkedő végében a Postás út jelzőtáblánál már a 4. pontnál jártunk.
A pontból igen jó kedvűen vágtunk neki a következő etapnak, hiszen a kék négyszögön most Ibafára tartunk, ahol végre lehetőségünk nyílt a híres pipamúzeum megtekintésére. Lehet, hogy ez is közrejátszott abban, hogy elég jó tempót diktálva igen hamar meg is érkeztünk Ibafára. A falu igen kellemes benyomást keltett, szép rendezett házakkal. Központban található templom (2. kép) mellett
meg is találtuk a múzeumot és az ellenőrző pontot. 
A szervezők mindenki számára ingyenes múzeumlátogatást biztosítottak. Igaz maga a múzeum nem túl nagy, mindössze 2 szoba, de mindenképp érdemes volt betérni. Sok érdekes és szép pipa található a gyűjteményben (3. kép), köztük Deák Ferenc pipája és a híres nevezetes "papi pipa".
Az Ibafáról a piros jelzésen indultunk tovább a 3,5 km-re található Almamellék felé, végig aszfalton haladva. Almamellék előtt nemsokkal a piros jelzésünk letér jobbra de mi a már látható kisvasút végállomása felé tettünk kitérőt. A pontban szintén ingyen látogatható a kisvasút múzeum. A szabadban több szerelvény (4. kép) is megtekinthető, de maga a múzeum kicsit csalódás volt, mindössze egy kis szobába volt a kiállítás.
Miután befejeztük a nézelődést visszatértünk a piros jelzésre. Hosszan a régi vasút egykori nyomvonalán haladunk egészen az Erdei Pihenőházhoz, az egykori Terecseny vasúti megállóhoz. Innen már csak egy rövid ereszkedés a piros négyszögön és visszatértünk Terecsenybe. A célban 8-10 különböző kitűző közül választhattuk ki a nekünk szimpatikusat, de sajnos emléklapot nem kaptunk. Összességében nagyon szép, jól megszervezett és nem túl megerőltető túrán vagyunk túl. A megközelíthetőségi nehézségektől eltekintve abszolút telitalálat volt, hogy részt vettünk a túrán.

2013. szeptember 8., vasárnap

Jó Szerencsét - Bányász emléktúra 15

Helyszín: Mecsek
Táv: 16,9 km
Szint: 360 m
Időpont: 2013.09.08.
Rajthely: Komló

A túra a maga 17 km-vel és 360 m szintkülönbségével, elég könnyednek mondható, igazi kellemes délelőtti időtöltés, tökéletes levezetője az előző napi Tolna 50-nek. A célja nem is az embert próbáló terepviszonyok leküzdése, sokkal inkább az egykori komlói bányászok előtti tisztelgés. A túra minden korosztálynak ajánlott és könnyen teljesíthető. A szervezők vezetett csoportokat is indítanak.
Én kissé ráérősen 8.45-kor rajtoltam. A jól bevált útvonalon ezúttal sem változtattak, talán ezért is a szokásos, igen leegyszerűsített itinert kaptam a rajtban. Szöveges leírást nem tartalmaz, és a térkép is első ránézésre azért nem teljesen egyértelmű, de mivel nekem ez már a 3. teljesítésem így annyira nem akadtam fent ezen, hiszen már jól ismerem az útvonalat. A túra külön, saját bányász jelzésen halad végig. Nem összekeverendő a Mecseki Bányász emlékúttal. A különbség, hogy a komlói bányász jelzés "mosolyog" (1. kép). A jelzések egyébként pár éve festették, így igen jó állapotúak. Itt-ott azért vannak foghíjas szakaszok, de azért nem vészes.
Komlóról elindulva elsőként a Kossuth I-es aknát (2. kép) keressük fel. Nápolyi mellett itt egy rövid történelmi összefoglalót is kérhetünk a pontőröktől, ha erre van igény. 
Igazolás után tovahaladva, innen pár méterre találjuk a Kossuth II-est is (3. kép).
A II-es akna után visszatérünk a műútra amin hosszan haladunk tovább DK-i irányban. Célunk a Béta-akna (4. kép). A korábbi években ez a pont mindig üde színfoltja volt a túrának. Egy idősebb úr a pontban, hagyományőrzés jelleggel tárogatón játszott az erre elhaladóknak. Sajnos idén ő nem volt itt.
A pontot követően egy hosszabb szakasz vár ránk. Útközben szerencsére a műutat is elhagyjuk és visszatérünk az erdőbe. Az erdőben kisebb-nagyobb emelkedők vártak rám, valahol csak lekellett tudni azt a 360 m szintet. Hosszas ereszkedést követően Komló-Gesztenyésnél bukkantunk ki az erdőből. A településen átvágva Zobák-aknához (5. kép) vezet fel az út.
Zobák-aknától vissza a főúthoz, ami mellett haladtam tovább pár száz métert. Bal kéz felől a Glanzer-táró irányába ismét az erdei szakasz következett. A pont az egykori Szerencse-táró volt. Az egykoron nyitott lejáró bejáratát sajnos mára már befalazták, mindössze ennyi őrzi csupán emlékét (6. kép).
Ezzel utolsó pontunk meg is volt, irány vissza Komlóra! Mielőtt a városba beérnénk némi kaland vár még ránk. Erdőirtás következtében nehezen járható 2-300 méteren kell átküzdenünk magunkat. A város határában még bal kéz felől elhaladunk az Anna-akna és az Adolf-táró mellet is. A cél a rajttól kicsit északabbra, a bányász emlékműnél található, ahova 2 óra 50 perc után érkeztem meg. A teljesítéshez természetesen kitűző és oklevél is jár (7. kép). Jó néhány zsíros kenyér elfogyasztása után, egy mécsest is gyújthatunk az egykori bányászok tiszteletére.

2013. szeptember 7., szombat

Tolna 50

Helyszín: Szekszárdi dombság
Táv: 47,7 km
Szint: 1100 m
Időpont: 2013.09.07.
Rajthely: Kakasd



A Mecsek után a második leggyakoribb túra célpontom a Szekszárdi dombság. A itteni túrák igen népszerűek, mind a Bartin Maratonon mind a Tolna 50-en minden évben sokan rajtolnak. 
A rajthely megközelítése ezúttal nem volt egyszerű, lévén hogy tömegközlekedéshez vagyok kötve, így a legrövidebb út is 2 órás utazást jelentett, legalább 4 órai keléssel, amihez annyira nem volt kedvem. Szerencsére a főszervező közbenjárásával sikerül egy pécsi fuvart szereznem, így a probléma elhárítva.
Idén immár 3. alkalommal vágtam neki a Tolna 50-nek. A korábbi két évhez képest jelentős változások történtek az útvonalban, szerintem előnyére (nem mintha eddig bármi gond lett volna vele).
Megváltozott a rajthely, Bonyhádról átkerült Kakasdra. A rajtba a tervezettnél kicsit később érkeztem meg, nem sokkal zárás előtt, de végül is 7.40-kor sikerült elrajtolnom a helyi faluházból. Az útvonal (1. kép) gyors áttanulmányozás után indultam is a Sötétvölgyi tábor felé a kék négyszög, majd az Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra jelzéseken. A tábor előtt fél szemmel azért a bal oldalt található rétet is figyelni kellet ahol eközben íjászat zajlott.
A ponton egy almát magamhoz vettem, majd némi hegymenet következett. Szerencsére nem tartott túl hosszan és ismét szintben lehetett haladni. 2,5 km után jött is a 2. ellenőrző pont, ami kicsit trükkösre sikeredett. Az itinerben nem említették, hogy ez a pont önjelölős, így én is kerestem a pontőrt.....hiába. Előttem több bringás is simán továbbhajtott (na igen azt el is felejtettem említeni hogy a Tolna 50 teljesítménytúra egyben bringás túra is, azaz biciklivel is teljesíthető). Némi keresgélés után csak meglett a pontot jelző papír. Kevés időt vesztettem, de legalább megvan az igazolás. Későbbiekben sok túrázóval találkoztam, akiknek kimaradt ez az igazolás. Az itteni kisebb kavarodástól eltekintve nem is tudok több negatívumot mondani a túráról, a fennmaradó szakaszokon minden nagyon klappolt. A jelzések, a szalagozott szakaszok egyértelműek voltak, a szolgáltatás több mint kielégítő.
A ponttól rövid szakaszon még a sárgán, majd a piros jelzésre áttérve érkeztem meg Szekszárd határába. Ismerős szakasz, a Bartina Maraton útvonala is erre vezet. Nagyon hangulatos pincék és szőlőföldek között kanyarogva érkeztem meg a 3. ponthoz. Miközben elfogyasztottam két nagyon finom pogácsát amit a pontőröktől kaptam, volt időm kicsit körbenézni. Erről a DNY-i magaslatról Szekszárd nagy része belátható, szerencsére szép időnk volt, így semmi sem zavarta a kilátást. Még el tudtam volna időzni itt egy picit, de tovább kellett indulni. Utam végig a zöldön vitt D-i irányba egész a következő pontig. Sokszor kellett hátra figyelni, mert ekkor kezdtek utolérni nagyobb csoportokban a később rajtoló bringások.
10.15-kor érkeztem meg a Mousz káplnánál (2. kép) lévő pontba. Szőlőcukor, gyors frissítés és irány tovább a zöldön.
Ekkor már kezdett igen meleg lenni, és sajnos nem túl sok árnyékos szakasz volt, viszonylag keveset mentünk zárt erdőben. Következő pont ismét önjelölő volt, egy meredek domb tetején elhelyezve. Itt nem is időztem semmit, irány Alsónána. A faluba érve nagyjából fél távnál tart a túra. A pont pincehegyei panzió mellett volt. A pontőrök felkészülten várták a megfáradt túrázókat, zsíros kenyér készleteik kimeríthetetlennek tűntek. Azt hiszem itt vesztettem némi időt. :)
Alsónánáról Szálkára (3-4. kép) vezetett utunk a zöld kereszt, majd kék háromszög jelzésen. Szálkán a tó K-i végén várt a pont. Gyors igazolás, pár csokis keksz és indultam tovább az országos kéken.
A falutól egy igen meredek emelkedővel vettem búcsút. A Dél-Dunántúli kék az innét mindössze 3,5 km-re található Grábocra visz. Grábóc nevezetessége a gyönyörűen felújított szerb ortodox templom (5. kép) és kolostor. Teljesítménytúrák alkalmával rendre kinyitják és szabadon látogatható. A kolostor lakói mára már igencsak redukálódtak, mindössze két apáca él itt. Pontunk a kolostor bejáratánál található.
Grábócot tehénistállók és nagy legelők közt elhagyva továbbra is a kéken haladva hosszan emelkedő elnyújtott úton kell továbbmennünk. A dombtetőre felérve egészen a grábóci vadászházig ereszkedünk vissza, majd ismét hosszú kaptató vár ránk. Itt elégé hullámvasút jellege van túrának. Az emelkedőt leküzdve a Fekete kútig ismét lefelé haladunk. A forrás egyben az utolsó előtti ellenőrző pont is. Itt egy kicsit tovább pihentem, időt hagyva némi regenerációra. A nagy meleg és a kissé túlzottan megpakolt hátizsákom kezdett kimeríteni. Pár pohár hideg forrásvíz és egy magnézium tabletta után nekiindultam az utolsó 7 km-nek. 
A forrás jelzése visszavitt a kékre. Egy darabon hangulatos völgyoldalban, a Sötétvölgyi tanösvényen haladtam, míg a túra elejéről ismerős kék négyszögön kapaszkodtam vissza. El is felejtettem, hogy ez ilyen meredek és hosszú. De itt még nem Kakasdra tartottam, vagyis nem közvetlenül. A kék négyszöget elhagyva a piros háromszögön még a Sötétvölgyi kilátónál (6. kép) volt jelenésem.
 Utolsó pont begyűjtve, irány a cél. A pontőr felhívta a figyelmemet, hogy ne nagyon térjek le az útról, mert a területen aktív vadászat zajlik éppen....."vicces". A kilátótól nagyon meredeken visz le az út kék körre, jobbnak láttam lekocogni rajta. A jelzés kis patak mellett végigfutva visszavezet a faluba (7. kép). A faluban még pár száz méter és 8 óra 15 perces idővel meg is érkeztem a célba. 
A végére azért sikerült rendesen elfáradni. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy legközelebb negyed annyi cuccal indulok csak neki túrázni.... :)
A nap egyik legjobb dolga azonban még hátravolt. Az oklevél (8. kép) és kitűző átvétele után virslivel kedveskedtek a szervezők. Ahogy megtudtam, egy helyi, bonyhádi hentestől szerezték be, de én még ilyen finomat nem ettem túrán.....szerencsére repeta is volt!