2013. október 23., szerda

Éger-völgy 40

Helyszín: Mecsek
Táv: 45,5 km
Szint: 1295 m
Időpont: 2013.10.23.
Rajthely: Pécs

Október 23-i nemzeti ünnepünkön hagyományosan megrendezett "Éger-völgy" túrák, talán az ősz egyik legigényesebb teljesítménytúrái a Mecsekben. Szervezés szempontjából mindenképpen, de sajnos ez az árban meg is látszik. Az 1800 ft-os nevezési díj kifejezetten soknak számít errefelé, viszont ehhez az összeghez legalább viszonylag korrekt szolgáltatás társul. Hogy mást ne említsek, itinernek kész kis könyvet kapunk szöveges útvonalleírással, részletes táblázattal az egyes szakaszokról, remek térképpel, a táv hosszmetszetével és még sok egyéb érdekességgel. 
Reggel 6.55-kor vágtam neki a 45,5 km-es távnak. Ismételten nagyon szép időt fogtak ki a természetbe vágyók, napközben 25 fok körül járt a hőmérséklet, szinte már a nyári túrákat idézte. Az útvonal semmit sem változott a korábbi évekhez képest, így Éger-völgyből a Mohosi-kis-kút érintésével Éger-tetőre kapaszkodtam fel a zöld jelzésen. Éger-tető után tovább vitt a jelzés Jakab-hegy irányába enyhén, de folyamatosan emelkedve. Mielőtt a zöld sáv meredeken megindulna a hegytető felé, jelzésünk piros háromszögre váltott. Hosszasan kanyarog az út Jakab-hegy DNy-i lejtőin, az úgynevezett Panoráma úton. Nevét a gyönyörű  kilátásról kapta, melyet teljes pompájában a Babás szerköveknél élvezhettünk, első ellenőrzőpontunk is itt található. Alattunk közvetlenül Cserkút és Kővágószőlős terült el, míg a távolban Villány hegyei körvonalazódtak. Tiszta időben innen akár a Horvát hegyekig is el lehet látni (1. kép).
Az itt található különleges természeti formák a hegy fő tömegét alkotó vörös homokkőből jöttek létre a sok évezrednyi erózió áldásos tevékenységének következtében (2. kép).
"Babás-szerkövek (Nyugati-Mecsek): Kővágószőlős fölött, a Jakab-hegy déli oldalán található, érdekes vörös homokkő képződmények (összecementálódott kovasavas kavicsrétegek). Kialakulásukhoz monda fűződik. Régen a Jakab-hegyen lakók szerszámköveknek használták ezt a kőzetet, innen a szerkő elnevezés." (Mecsek Lexikon) (3. kép).
Az elém táruló látvány egyszerűen magával ragadó volt. Néhány percnyi nézelődést követően azonban kénytelen voltam továbbhaladni, hiszen sok kilométer várt még rám. Az utam innét lefelé vitt, továbbra is a piros háromszögön, majd egy idő után a piros négyszögre váltott. Lefelé gyorsan haladtam, hamar következett is a második pont a Petőczpusztai kápolnánál (Dél-Dunántúli Piros Túra igazolóhely) (4. kép).
A frissítőként kínált málna és bodza szörp nagyon jól esett, amit gyorsan ledöntve már indultam is tovább. Hosszú, majd 7 km-es etap következett. A szakasz elején elnyúló lejtmenet, majd a völgybe leérve hosszú nyílt szakasz várt, amin végig szintben haladtam. Kaszálók, rétek mellett vitt az út Hetvehelyre továbbra is a piros négyszögön. Nem túl izgalmas szakasz, de azért a környező erdők szépek voltak. A településre beérve, kisvártatva a kék háromszögre váltva folytattam tovább a túrát keresztül a falun. A középkori katolikus templomtól mintegy 50 m-re lévő kocsmában a 3. ellenőrzőponthoz érkeztem (5. kép).
Zsíros kenyér csalamádéval, savanyú káposztával és narancs szörp volt a "menü", amiből fogyasztottam is bőséggel. A pont után újult erővel vágtam neki a fennmaradó távnak. Hetvehelyről visszafelé ismét egy végtelennek tűnő, 10 km-es szakasz következett. A következő pontig végig csak a kék háromszög jelzését kellett követni. Kezdetben hosszasan gyalogoltam a műút mentén, végig szintben haladva egy irányban, ami kissé lélekölő volt. Az útnak végül egy komoly és igen meredek emelkedővel szakadt vége, ami a Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra jelzésébe torkollott. A két jelzés találkozásától pár száz méterre már a 4. pont várt rám. Gyors pecsételést követően a zöld kereszten É-nak, Orfű felé vettem az irányt. Az út egy-két bukkanótól eltekintve végig lejtett, ezért gyorsan lehetett haladni. 22 perc alatt át is értem Orfűre, ahol az Abaligeti elágazásnál várt a következő pont. Itt igazi "bőség asztallal" vártak minket, a roppant kedves pontőrök. Volt minden mi szem, s szájnak ingere: csoki, nápolyi, csokis puszedli, pogácsa, megannyi sütemény, hogy csak pár dolgot említsek. Falatozás után irány a zöldön vissza Jakab-hegy felé. Hosszasan, mintegy 3 km-en át kapaszkodtam felfelé, mígnem a piros jelzés becsatlakozott jobb kéz felől, a Pipás-forrás irányából. A továbbiakban közösen haladt a két jelzés, mígnem a zöld hirtelen megindult Jakab-hegyre  . Én maradtam a piroson, egészen a piros sáv - kék sáv elágazójáig, a 6. ellenőrzőpontig. A következő 3,6 km-en a Dél-Dunántúli Kék mentén haladtam. Patacsi mezőt követően az út folyamatosan emelkedett, ahogy előbb a Vörös-hegyre, majd a Rózsa-hegyre kapaszkodtam fel. A túloldalon alábukva meredeken ereszkedtem le Remeterétre, a 7 ellenőrzőponthoz (6. kép).
Remeterét jó fekvésének köszönhetően közkedvelt kirándulóhely a Pécsiek körében, jó időben rengeteg ember látogat ki ide. Most is nagy volt a nyüzsgés, az esőbeálló környéke tele volt élettel. Az ellenőrzőpont éppen időben jött, már kezdtem kifogyni az ivóvízből, de a pontőrök által kínált finom meggy-, illetve citromszörppel oltottam szomjamat. Frissítés után a piros sáv jelzésen indultam tovább Éger-völgy irányába. Az utóbbi hetek csapadékos időjárásnak, majd az azt követő melegnek köszönhetően rengeteg gomba volt fellelhető szerte a Mecsekben. A Remeterétről lefelé vezető utat is sok helyen szegélyezték a legkülönbfélébb fajták (7. kép).
A lejtős szakaszon igen jól lehetett haladni, hamar vissza is értem Pécs határába. Mecsekszentkútnál rövidebb aszfaltos szakasz következett, majd hétvégi házak között visszatértünk az erdőbe (8. kép).
A Rózsa-forrást is érintve végig az Orfűre vezető út alatt kanyargott a piros jelzés, míg át nem keltünk az útesten. Egy kisebb domb megmászását követően már Éger-völgybe ereszkedtem le, ahol rövidesen már az utolsó pontnál jártam. Innét már célegyenesben voltam és a patakot kísérő kék keresztet követve rövidesen, 6 óra és 50 perc után visszaérkeztem a célba. Iszonyúan nagy tömeg volt a beérkezésnél, a jó időnek köszönhetően 200-nál is többen rajtoltak a 3 meghirdetett résztáv valamelyikén. Tíz perces sorban állást követően megkaptam a kitűzőmet és az oklevelet, majd jöhetett a jól megérdemelt jutalom, azaz a friss, meleg virsli, amit nem tudom, hogy honnan szerezték be a szervezők, de szép nagyok voltak, darabja legalább 30 cm-es és az íze valami isteni. :) 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése