2013. augusztus 25., vasárnap

Kelet-Mecseki Barangolások - Csanádi Imre emlékére (kreatív) 6 ház

Helyszín: Mecsek
Táv: 29 km
Szint: 1100 m
Időpont: 2013.08.25
Rajthely: Zobákpuszta

Kelet-Mecseki Barangolások teljesítménytúra, ahogy a nevében is látszik, egy kreatív túra, ami annyit tesz, hogy az adott ellenőrző pontok felkeresése tetszőleges módon ejthető meg, tehát a túrázóra van bízva hogy milyen úton halad végi a túrán. A szervezők ugyan biztosítanak mindenki számára itinert, rajta az ajánlott útvonallal, de ennek betartás nem kötelező. Egyébként szerintem az ajánlott útvonal elég korrekt és logikus felépítésű, nem is érdemes nagyon variálni rajta. Nagyjából 80%-ban mi is ragaszkodtunk hozzá, persze azért itt-ott saját utat választottunk.
Maga a túra nagyon ötletes, a Mecsekben található kulcsosházakat kell felkeresnünk. Több résztávot is meghirdetnek, attól függően, hogy hány kulcsosházat "gyűjtünk be".

Érintendő kulcsosházak:
  1. Betyár tanya (Pusztabánya) 
  2. Vár-völgyi kh. (Máré-vár) 
  3. Vörösfenyő kh.
  4. Kisújbányai kh. (Kisújbánya)
  5. Réka kunyhó
  6. Bazsarózsa kh. (Püspökszentlászló)
A teljesítménytúra szervesen kapcsolódik a Mecseki Barangolások Háztól Házig jelvényszerző túramozgalomhoz. A 19 igazolandó kulcsosházból itt 5 is begyűjthetünk (illetve további egyet a Zobákpusztán található Vargánya-tanya felkeresésével, ami szintén része a mozgalomnak). Némi változás az elmúlt évhez képest, hogy a rajt kikerült a Gyopár kh-hoz (Zobákpusztáról 300 m a kék négyzet jelzésen). 
7.20-as rajtot követően a leírásnak megfelelően Betyártanya felé vettük az irányt. A faluból kiérve a S+ jelzést követtük a Takanyó-völgyön át. Kissé borongós időnk volt, az elmúlt napok esős időjárást figyelembe véve tartottunk is az esőtől, de szerencsére az égiek kegyeikbe fogadtak. A völgyből kiérve kék háromszögön érkeztünk meg az első pontra, ahol csokival vártak minket (1. kép).
A pontól mi kicsit eltérve az itinertől  a zöld jelzésen haladtunk tovább egészen a Máré-vári S+ jelzésig, ahol szerencsére most lefelé kellet haladni. A jelzés igen hosszan és meredeken ereszkedik alá. A műútnál található pontban (2. kép) gyors pecsételés követően haladtunk is tovább.
A kulcsosház után ismét változtattunk egy kicsit az ajánlott útvonalon. A piros jelzést követtük egészen a Somosi-patak völgyéig, ahol a Z+ jelzésen, kissé meredek úton kapaszkodtunk fel a völgyfalon. Jelzésünk egészen a Vörösfenyő kh.-ig vitt minket.
A kulcsosháztól a sárga jelzésen indultunk tovább, több helyen meredek kaptatókon szinte végig csak felfelé egészen a Dobogóig. A csúcson található kopjafához ezúttal nem néztünk ki, hanem folyattunk utunkat továbbra is a sárgán haladva egészen a Cigány-hegyi kilátóig (3. kép).
Cigány-hegyet elhagyva a kék jelzésen Kisújbánnya felé vettük az irányt. Meredek, de jól járható műúton érkeztünk meg a faluba központjában található kh.-hoz, amely egyeben Rockenbauer Pál Dél-Dunántúli Kéktúra igazoló pont is (4. kép).
Kisújbányáról megindultunk az Óbányai-völgy irányába, majd a falu végén hirtelen letértünk a kék négyszög jelzésre. Lankás legelők után ismét felfelé vezetett utunk. Most éppen a Somos-hegy volt soron. A mecseki zöld jelzést keresztezve a szamárpihenőnél buktunk át a nyergen. Innentől a Réka kunyhóig (5. kép) csak lefelé kellett menni.
A lefelé menettel csupán csak egy probléma van: utána felfelé is kell menni! Réka kunyhótól továbbra is a kék négyszögön maradva de ismét hosszan, elnyújtva hegynek felfelé mentünk tovább. A szakasz elején néhol kicsit keskeny és csúszásveszélyes az út, sok gyökérrel behálózva, de ettől függetlenül ezen a szakasz is jól járható. A Zengő-kőhöz felérve ismét műúton kell haladnunk Püspökszentlászló irányába. A csodálatos arborétum mellett értünk be a faluba, ahol a püspöki kastéllyal (6. kép) szemben volt a pontunk.
A kastély és a mellette található arborétum az év nagy részében nyitva áll az erre tévedők előtt. Mindenképp érdemes pár percet rászánni és megcsodálni. Egyébként is Püspökszentlászló, itt mindentől távol a Zengő lábánál  egy kellemes, csendes kis település benyomását kelti. Jobbára hétvégi házak és turista házak találhatóak itt, ideális kiindulási pontja a kelet-mecseki túráknak. Talán ez a kedvenc falum a Mecsekben.
A másik dolog amiért szeretek ide visszatérni az a mecseki füvekből készült tea, amellyel az ellenőrző pontban (7. kép) minden évben várnak ránk. A pontos összetételt sajnos nem tudom, de egyszerűen zseniális. Itt egy kicsit tovább is időztünk a szokásosnál, mert nehéz volt elszakadni a bőséges szolgáltatástól. A tea mellett zsíros kenyér is volt minden mennyiségben, hagymával, paprikával.....
....de azért csak muszáj volt továbbindulnunk. A változatosság kedvéért továbbra is kék négyszöget követve egészen a végig. Azért a Hármas-hegy lábánál elhaladva örültem, hogy nem kell felmászni oda is. Bárhonnan is nézem, mindig meredeknek tűnik. Az út kicsit még emelkedett, de különösebb kihívás már nem várt ránk. A célba érkezve átvehettük a teljesítés számával változó kitűzőnket és emléklapot. Ezzel a túra letudva.


2013. augusztus 20., kedd

Lábatlan 35


Helyszín: Gerecse
Táv: 32,4 km
Szint: 1150 m
Időpont: 2013.08.20
Rajthely: Lábatlan

Mecsek 600-as csúcsai után 3 nappal máris következett a legújabb teljesítménytúránk. Ezúttal kicsit kimozdultunk a már jól ismert Mecsek lejtői közül és északnak vettük az irányt. Meg sem álltunk egészen a Gerecse hegységben található Lábatlanig. Fő a változatosság.
A túrának 3-an vágtunk neki, nekem személy szerint ez volt az első teljesítésem ezen a túrán, ebből kifolyólag az útvonalat nem ismertem. Szerencsére a szervezőktől első osztályú itinert kaptunk részletes leírással és jó minőségű Cartographia-s térképpel (igaz fekete-fehérben, de ne legyünk telhetetlenek). Ennek, illetve túratársaim helyismeretének köszönhetően nem is volt problémánk a tájékozódással a túra során.
Pontban 7.00-kor sikerül elrajtolnunk Lábatlanból a piros jelzést követve egészen a Pusztamarótnál található emlékműig (1.kép), ahol első ellenőrző pontunkat találtuk. 
Rövid frissítést követően a kék jelzésen haladtunk tovább. A volt hercegprímási kastélynál váltottunk kék háromszög jelzésre és megkezdtük kapaszkodásunkat a Gerecse-tetőre. Az emelkedő alsó szakasza kissé kellemetlen, murvás, talán egykoron műút lehetett, a nyomokban található aszfaltdarabok legalábbis erre engednek következtetni. A TV-torony érintésével érkeztünk meg a hegytetőn található geodéziai mérőtoronyhoz, következő állomásunkhoz. Ezeket a tornyokat még a 70-es években kezdték el építeni az ország több pontján (a Zengőn is található egy ilyen) földmérési céllal, de már már teljesen kihasználatlanok és elhagyatottak. A legtöbbje igen rossz állapotban van (ez a Gerecse-tetőn található különösképpen), ezért felmászni rá nem ajánlott és életveszélyes (2. kép).

A tornyot elhagyva Bánya-hegyen át Vértestolnára vezetett utunk. A helyi presszóban található ellenőrző ponton ismét némi frissítést vettünk magunkhoz, majd folytattuk utunkat. A falu határában ismét a piros jelzésen kapaszkodtunk fel az igencsak meredek Kopasz-bükk lejtőin. Az akadályt leküzdve lényegében már le is tudtuk a túra szintemelkedésének legjavát. Az utolsó 4-5 km-re nagyjából 100 m maradt, amely a Csúcsos-hegynél várt ránk. A hegyre felérve az egykori aknatoronyból kialakított Ranzinger Vince kilátónál (3. kép) volt az utolsó előtti pontunk. Természetesen a kilátóba muszáj volt felmenni, ahonnan közel 400 m-es magasságból tekinthetünk le Tatabányára és környékére. Igaz az idő kissé borult volt és igen szeles, de a kilátás még így is nagyszerű látványt nyújtott. 
Innen már tényleg nincs sok hátra. Mindössze 1,2 km-t kellett megtennünk a Turul emlékmű közelében található célig (4. kép). Ez a szakasz igen szépen ki van építve, és ahogy elnéztem igen kedvelt kiránduló hely. A nem éppen ideális időjárási viszonyok mellett is igen sokan kirándultak errefelé.
A célba érkezést követően túránk azonban nem ért véget. Megtoldottuk egy szelektív szakasszal is, hiszen Pécsiek révén nem mindennap járunk erre. Először is meglátogattuk a céltól nem messze található Turul emlékművet (5. kép). Innét ismét megcsodálhattuk Tatabánya látképét, a kilátóhoz képest kicsit alacsonyabb helyről, kicsit más szemszögből, de ez semmit sem vont le látvány értékéből.
De mi nem értük be "csupán ennyivel". A piros jelzésen kicsit visszafelé haladva majd egy szépen kiépített tanösvényre rátérve szintén  látogatást tettünk a Szelim-lyuknál is (6-7. kép). A barlang jó megközelíthetőségének köszönhetően sok turista keresi fel a helyet. Aki erre jár szerintem mindenképp szakítson rá pár percet és keresse fel a helyet, érdemes! A barlang történetéhez egyébként számos monda is fűződik.
A barlang szájától még egy utolsó pillantást vetettünk a tájra (8. kép), majd célba vettük a tatabányai buszpályaudvart és indultunk is haza.
Összességében egy igen kellemes kis túrán vagyunk túl. Már csak túra végén található aknatorony kilátó-Turul-Szelim-barlang közti szakaszért érdemes volt végigmenni ebben az enyhén viharos időben. A szervezésre rossz szavunk nem lehet, jó kis etapot jelöltek ki számunkra. Volt egy-két "combosabb" szakasz, de összességében nem kellett megszakad a teljesítés alatt.

2013. augusztus 17., szombat

A Mecsek 600-as csúcsai

Helyszín: Mecsek
Táv: 53,9 km
Szint: 1995 m
Időpont: 2013.08.17
Rajthely: Pécs

Utólag átgondolva lehet, hogy egy kicsit korai volt még ez a túra, a hosszabb kihagyást követően, no de erről majd kicsit később.
Idén immár 2. alkalommal vettem részt a Mecsek 600-as csúcsai teljesítménytúrán, így nem volt ismeretlen számomra az útvonal. A tavalyi teljesítés után nem is volt kérdés, hogy idén is kihagyhatatlan túra lesz. Maga az út gyönyörű helyeken kanyarog végig, átszelve majd az egész Mecseket, azonban mindezért igencsak meg kell küzdeni. Az 54 km alatt leküzdendő 2000 m szintkülönbség igazi kihívás, nálam abszolút ez a mecseki túrák "király etapja".
A teljesítménytúrák szokásos velejárója a korai kelés, ez most sem volt másképp. Kissé álmosan, de 5.50-kor sikerül elrajtolni a Cserkúti Csárdánál található rajtból. Cserkúti román kori templomot (1.kép) érintve egyből meg is kezdtük mecseki 'hullámvasutunkat".

A kék háromszög kellemes kis kaptatóján indultunk meg a Jakab-hegyi babás szerkövekhez (2.kép), ahonnan a kilátás mindig lenyűgöző. Rövid nézelődés után folytattam is tovább utamat Sasfészek érintésével a hegytetőn található pálos kolostor romjaihoz, ahol az első pont várt rám. A Mecsek talán egyik legszebb szakasza ez a rész.
Jakab-hegyről a Dél-Dunántúli Kéktúra mentén az utunk Remeterétre vezet, majd onnan Lapist érintve Tubes felé vettem az irányt. Csúcshódítás előtt még letudtam a szokásos kört a Rotary körsétányon (3.kép). A körsétány É-i részén társaságom is akadt. Mintegy 100 méteren egy vaddisznó csorda csörtetett mellettem nagyjából 30 méterre, szerencsére nem felém vették az irányt.
A gerincen végighaladva Tubes, Kis-Tubes és Misina volt a sorrend, végül Dömörkapuhoz leereszkedve várt rám a 7. ellenőrző pont illetve hűséges túratársam Andi, aki a Mecsek 35 résztávra csatlakozott mellém. Az első 21 km-es etapot sikerült 3 óra 30 perc alatt abszolválni, ami edzettségi állapotomat tekintve kifejezetten jónak számított.
Rövid frissítés után immár ketten indultunk neki a fennmaradó majd 33 km-nek, amely 'nagy örömömre' még mindig tartogatott számunkra 1140 m szintet. Tripammer-fától a kék jelzésen Árpádtetőre vezetett utunk, majd átváltottunk a zöld jelzésre és leereszkedtünk a Súgói-rétre, ahol némi pogácsát vételeztünk magunkhoz. A zöldet követve Koszonyatetőn át a volt Hársas kulcsosházhoz (10. ep.) tartottunk. Koszonyatető után volt némi bizonytalanság a friss erdőirtás miatt, de szerencsére a szalagozás egyértelmű volt. Egyébként a túra teljes távjára elmondható, hogy a jelzések végig egyértelműek, a bizonytalan szakaszokon pedig szalagozás segített a tájékozódásban. Az ellenőrző pont után jött a fekete leves...legalábbis számomra. Andi nem adta különösebb jelét annak, hogy fáradna. Köves-tetőre még minden gond nélkül felkapaszkodtam, de a Hármas-hegy lábánál éreztem hogy elfogyott a lendület. 
Ez az utolsó 10 km, a Hármas-heggyel és a Zengővel nem éppen az amit az ember 40 km-el a háta mögött úgy megkívánna. Egyik hegynek sincs olyan oldala, ahonnan kellemes felkapaszkodni. Egy müzliszelet és egy magnéziumtabletta után ismét erőre kaptam egy kicsit és meghódítottuk a Hármas-hegyet. A hegytetőt azért tartanom kellett egy kisebb pihenőt. Innentől már a lefelé menet sem pihentetett, csupán csak egy sor járt mára fejemben, hogy egy klasszikust idézzek: " Én idáig jöttem, most dolgozzon a lelkem"
A Zengőre felérve már ivóvizünk is elfogyott és sajnos a pontban sem volt már frissítő. Szerencsére a pontőr saját készletből megszánt egy pohárkával. Életmentő volt. 
Lefelé a sárga, majd P+ jelzést követve, többször meg-megállva, de csak sikerült leérni a Dombay-tónál található célhoz, ahol már finom paprikás krumplival vártak a szervezők, amiből sajnos sokat nem tudtam enni, de szerencsére Andi elbánt az én részemmel is. :) Végül is 11 óra 19 perc alatt teljesítettük a távot, majd 2 órával lassabban mint egy éve, na de sebaj, van mint javítani!
Jutalmunk egy szép kitűző és egy igen jó minőségű A4-es méretű emléklap (4.kép) volt. Megérte!

2013. augusztus 3., szombat

Tenkes éjszakai 20

Helyszín: Villányi-hegység
Táv: 18,1 km
Szint: 760 m
Időpont: 2013.08.03.
Rajthely: Máriagyűd

Az első ízben megrendezett "Tenkes éjszakai 20" közel egy éves kihagyást követően az első teljesítménytúrám 2013-ban. Maga a túra nehézségét tekintve nem számít különösebben nehéznek, de az éjszakai túrák mindig külön kihívást jelentenek.
Az útvonal nagy része ismerős volt már a korábbi Tenkes Maraton túrákról, de némi változtatást azért eszközöltek a szervezők. A Tenkes Csárda és Csarnóta között került beiktatásra egy viszonylag hosszabb műutas szakasz, ahol a forgalmas 58-as út mentén kellett haladni....nem volt éppen veszélytelen.
Túratársaimmal egyből nyitáskor, pontban 20.00-kor rajtoltunk a máriagyűdi közösségi házból. A piros jelzést követve mindjárt egy kellemes 'kis kaptatóval' indítottunk, melynek a tetején várt is ránk az 1. pont. Az első pár km-t még világosban tettük meg szép sorban begyűjtve az ellenőrző pontokat, de aztán lassacskán csak ránk esteledett. Már-már teljes sötétségben ereszkedtünk le a S+ jelzésen a sziklásnál található ellenőrző ponthoz, ahol megcsodálhattuk az esti fényekben pompázó Máriagyűdöt és a távolban húzódó Siklóst. Lenyűgöző látvány volt.
Rövid pihenő után indultunk is tovább. A jelzések jól láthatóak voltak, a térkép egyértelmű volt, így minden gond nélkül haladtunk. Sorban jöttek a pontok, míg a fent említett műutas szakaszon beértünk Csarnótára. A csarnótai elágazónál pár percet azért muszáj volt adóznunk a lenyűgöző késő nyári égboltnak, amely teljes pompájában ragyogott. Távol mindenféle fényszennyezéstől tényleg lélegzetelállító volt. A faluban némi szilvát vettünk magunkhoz majd a 8-as pont után kapaszkodtunk fel a Nagy-hegyi kilátóhoz, ahol a Tenkes túrák elengedhetetlen kellékéből kaptunk egy kis ízelítőt (....na jó nem is olyan kicsit): Rosé fröccs várt ránk. :)
A kilátótól visszaereszkedtünk a Tenkes Csárdához a kék jelzést követve, majd ismét kereszteztük az 58-as főutat. Itt egy darabon visszatértünk a túra egy korábbi szakaszára, amerre az este folyamán már jártunk. Nagy meglepetésünk szembejövőkkel is találkoztunk. A kék jelzést elhagyva a sárgán (a kilátót is érintve) ereszkedtünk vissza Máriagyűdre, nem sokkal éjfél után meg is érkeztünk. A célban az itt jól megszokott zsíros kenyér hagymával és Rosé fröccs várt ránk! A szolgáltatással abszolút meg voltunk elégedve. Oklevél ugyan nem jár a teljesítéshez, de egy szép kitűző büszke tulajdonosaiként indultunk vissza Pécsre.